Emlékezés Dr. Kollányi Andrásra
Fájdalommal értesültünk róla, hogy egykori kollégánk, Dr. Kollányi András életének 73. évében elhunyt.
Dr. Kollányi András 1953-ban született Budapesten. Orvosi tanulmányait a Semmelweis Egyetemen végezte 1972 és 1978 között. Már fiatalon a gyógyítás szolgálatát választotta, és az egyetemen megszerzett tudását egész életében emberséggel és elhivatottsággal kamatoztatta.
Pályáját 1978-ban Várpalotán kezdte a sebészeti osztályon. Sebészetből 1982-ben szerzett szakvizsgát. Kollégái nemcsak szakmai tudásáért becsülték, hanem azért a közösségi szellemért is, amely mindig jellemezte. Sebészként rendszeresen sportolt munkatársaival, szívesen járt röplabdázni, mert hitt abban, hogy a közös mozgás nemcsak a testet, hanem az emberi kapcsolatokat is erősíti.
1986-ban a veszprémi radiológiai osztályon folytatta munkáját, és 1990-ben radiológiából is szakvizsgát szerzett. Különösen közel állt hozzá az ultrahang-diagnosztika, amely szakmai érdeklődésének meghatározó területévé vált. Munkáját mindig a pontosság, a kíváncsiság és a betegek iránti felelősség jellemezte.
Az orvoslás mellett a művészet jelentette számára a másik nagy szenvedélyt. A festészettel egyetemi évei alatt ismerkedett meg, és ez a szerelem egész életében elkísérte. Várpalotán alapító tagja volt a Palotai Műhelynek, amelynek alkotó közösségében fontos szerepet töltött be.
Imádott festeni. Portrékat és tájképeket alkotott, képeit gyakran saját versei kísérték. Műveiben egyszerre jelent meg a természet szeretete, az emberi lélek iránti érdeklődés és a világ szépségének keresése. Számos kiállításon mutatta be alkotásait Veszprémben és a környező településeken.
A természet közelsége különösen fontos volt számára. Szeretett horgászni, örömét lelte a vízpart csendjében és nyugalmában. Ezek a pillanatok lehetőséget adtak számára az elmélyülésre, a szemlélődésre és a feltöltődésre.
Mindemellett aktív közösségi ember volt. Kreativitása itt is megmutatkozott: saját kezűleg készített kupát a közösség számára, amely nemcsak ügyességét, hanem a közös élmények és hagyományok iránti elkötelezettségét is tükrözte.
Életében harmonikusan fonódott össze a tudomány, a művészet, a sport és a közösség. Orvosként gyógyított, művészként alkotott, sportolóként és barátként közösséget épített. Minden tevékenységében ugyanaz a nyitottság, kíváncsiság és emberség vezette.
Emlékét nemcsak szakmai eredményei, festményei és versei őrzik, hanem mindazok az emberi kapcsolatok is, amelyeket élete során kialakított. Kollégák, barátok, tanítványok, családtagok és ismerősök szívében tovább él mindaz, amit adott: tudását, figyelmét, humorát, alkotásait és szeretetét.
Hálával és tisztelettel emlékezünk rá. Élete gazdag volt munkában, alkotásban és emberi értékekben. Példája velünk marad, emléke pedig tovább él mindazokban, akik ismerték és szerették.
