Kizárólag külsőleg: két csodás gyógynövény gyulladások csökkentésére
A Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház Elixír Patikájának ajánlásával szeptemberben két különleges gyógynövény jótékony hatásaira hívjuk fel a figyelmet. A körömvirág és a fekete nadálytő régóta használatosak a népgyógyászatban. Mindkettő kivételes gyulladáscsökkentő, regeneráló hatásáról ismert. Cikkünkben bemutatjuk ezeknek a növényeknek a legfontosabb tulajdonságait és felhasználási lehetőségeit.
Körömvirág
Latinul Calendulae flos. Egyéb elnevezései: kenyérbélvirág, gyűrűvirág
A növény gyógyhatású részét a Calendula officinalis (kerti körömvirág) virágzáskor gyűjtött és szárított fészekvirágzatai, illetve egyes sugárvirágai szolgáltatják. A körömvirág 30-50cm magas, narancssárga fészkesvirágzatú növény, amelyet az ókor óta alkalmaznak a gyógyászatban. Magyar nevét feltehetőleg a magok formájáról kapta. A növény virágzata illóolajat, flavonoidokat (rutin), karotinokat, triterpén szaponinokat, nyálkát, E-vitamint, triterpén alkoholokat, fitoszterolokat tartalmaz.
A körömvirág hatása nem egyetlen hatóanyagnak tulajdonítható, hanem több vegyület együttes aktivitásának eredménye. A körömvirág kivonatának gyulladáscsökkentő, antibakteriális, vírus- és gombaellenes, sebgyógyító, valamint érképződést serkentő hatását több kísérletes modellben bizonyították.
Külsőleg nehezen, rosszul gyógyuló sebek, fekélyek (lábszárfekély), visszerek, aranyér kezelésére alkalmazzák. Napjainkban is a legnépszerűbb hámosító, sebgyógyító gyógynövények közé tartozik. A körömvirág 1- 2 grammjából 1,5 dl vízzel készített forrázata külsőleg kisebb bőrgyulladások (pl. napégés) és bőrsérülések kezelésére, valamint a száj- és a toroknyálkahártya gyulladásainak enyhítésére alkalmazható. A növény alkoholos, olajos kivonatai kenőcsökben, krémekben is használatosak.
Külsőleges alkalmazás esetén a növénynek nem ismertek nemkívánatos hatásai. A fészkesvirágzatúak családjába tartozó növényekkel szembeni allergia esetén keresztallergia előfordulhat.
A körömvirág belsőleg nem alkalmazható!
Fekete nadálytő
Latinul Symphytum officinale. A gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják. Korábban a levelét is fogyasztották teaként, sőt étkezési céllal is, azonban a teljes növényre érvényes, hogy szájon át történő alkalmazása veszélyes.
A fekete nadálytő nedves területeket kedvelő, bíbor, rózsaszín vagy fehér virágú, évelő növény. Hazája Európa, Ázsia és Észak-Afrika. Maximum 1 méter magasra nő. Jellemző ismertető jegyei az üreges szára és számos miriggyel telehintett levelei.
A fekete nadálytő gyökér tartalmaz kinolizidin alapvázú alkaloidokat, jelentős mennyiségben a purin alapvázú allantoint, nyálkát és cserzőanyagot.
A népi gyógyászatban zúzódások, csonttörések kezelésére használták, erre utal a növény egyik népies neve is (forrasztófű). Már az ókorban is alkalmazták hasonló céllal: a csatában szerzett sebeket, töréseket a nadálytő gyökerének pépszerű masszájával kezelték. A megkeményedő massza védelmet nyújtott a sebnek, és állítólag gyorsította a gyógyulást. Napjainkban hátfájás, ízületi fájdalom, húzódások és zúzódások kezelésére alkalmazzák.
Állatkísérletekben a fekete nadálytő fájdalomcsillapító, valamint gyulladás- és ödémacsökkentő hatását dokumentálták. Sem hatóanyagai, sem a hatás pontos módja nem ismertek. Rozmaringsav- és allantointartalmának feltehetőleg szerepe lehet a gyulladáscsökkentő hatás létrejöttében. A növény pirrolizidin- alkaloidokat tartalmaz, amelyek májkárosítóak. A gyógyszerekben és a gyógytermékekben ezeknek a vegyületeknek a mennyiségét maximálják.
A fekete nadálytő szájon át alkalmazva májvéna- elzáródást okozhat, hosszú távon pedig májkárosító és rákkeltő hatású, ezért csak külsőleg alkalmazható. Mivel a mérgező hatásért felelős alkaloidok kismértékben a bőrön át is felszívódnak, a növény készítményeit csak korlátozott ideig (jellemzően 10 napig) szabad alkalmazni. A gyógyszerként forgalmazott termékek pirrolizidinalkaloid tartalma az előírás szerinti napi adagban nem haladhatja meg a 35 mikrogrammot. Ha a gyógyszereket előírás szerint alkalmazzák, az egészségkárosodás veszélye nem áll fenn.
A házilag készített teák szájon át történő fogyasztása szigorúan tilos (a növény leveléből, gyökeréből sem)! Szoptató és várandós nők számára a nadálytő tartalmú készítmények alkalmazása ellenjavallt.
