• 8200 Veszprém, Kórház utca 1.
    • +36 88 556-000
    • info@csfk.hu

Gondolkodjon, mielőtt posztol!

Nyáron, amikor tömegével készítjük a nyaralós fotókat és posztoljuk azokat, sokan bele sem gondolnak abba, hogy az emlékeikből egy pillanat alatt digitális nyilvánosságot hoztak létre. Ma már teljesen természetes, hogy lefotózzuk a gyerekünk első lépését, mosolyát vagy szülinapi tortáját – és ezeket a pillanatokat egy gombnyomással meg is osztjuk a neten. De vajon belegondolunk abba, hogy mi történik ezekkel a képekkel? És mit szólna ehhez a gyermekünk néhány év múlva?

Egy aranyos kép – örök nyom az interneten

A szülők többsége szeretetből vagy büszkeségből osztja meg a gyerekéről készült képeket. Nincs ebben semmi rossz szándék. De a digitális világ nem felejt! Ami ma vicces vagy megható, az holnap kellemetlen lehet – főleg, ha a gyerek már kamasz vagy felnőtt, és nem kérte, hogy róla gyerekkori képek keringjenek a neten.

Egyes szülők ma már teljes gyereknaplót vezetnek a Facebookon vagy Instagramon – ez a jelenség a sharenting. Ez azt jelenti, hogy a gyerek életének részleteit rendszeresen megosztják az online térben. És ezzel nemcsak emlékeket hoznak létre, hanem egy olyan digitális lábnyomot is, amit a gyerek nem biztos, hogy szeretne. A digitális lábnyom nem múlik el – sok esetben a gyermekek még meg sem tanulták leírni a nevüket, de már komoly digitális jelenlétük van, amit a szülők alakítottak ki. Ez a digitális identitás azonban visszafordíthatatlan nyomokat hagyhat az életükben: pszichológiai szempontból akár önképzavarhoz, szociális szorongáshoz is vezethet, ha a gyermek úgy érzi, ki van szolgáltatva az online térnek.

Ezen túl komoly kiberbiztonsági kockázatok is felmerülnek – az ártatlan képek az internet sötétebb zugaiban akár visszaélések tárgyaivá is vállhatnak. A családi fotó nemcsak emlék, hanem potenciális adatforrás is, amely akár mesterséges intelligencia által is újrahasznosítható – például arcfelismerésre tanított rendszerekben.

Nem csak etikai, jogi kérdés is

Sokan nem tudják, de Magyarországon (és az EU-ban is) a gyerekek fényképei személyes adatnak számítanak. Ez azt jelenti, hogy jogszabály védi őket – ugyanúgy, mint a felnőttek adatait. Ha egy kép nyilvános, azzal megsérthetjük a gyerek jogait, még akkor is, ha mi, szülők tettük közzé.

Ha a gyerek még kicsi (általában 14 év alatt), akkor a szülő dönthet helyette – de nem tehet meg bármit. A gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy minden esetben a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani. Vagyis: nem posztolhatunk bármit csak azért, mert nekünk tetszik vagy „jópofa”. Ezt az adatkezelési törvény (GDPR) is megerősít. Ezért is fontos, hogy a gyermekünk szemével is nézzünk rá ezekre a helyzetekre.

Mi okozhat problémát?

  • Kínos lesz később: Amit mi ma cuki képként látunk, az később ciki, sőt bántó is lehet a gyerek számára.
  • Visszaélések: Egyes képek (pl. fürdős, meztelen, sírós, sebes) könnyen rossz kezekbe kerülhetnek, visszaélhetnek velük.
  • Digitális identitás: Egy gyereknek joga van eldönteni, hogyan jelenik meg a neten – nem biztos, hogy azt akarja, amit mi akarunk.
  • Jogviták: Vannak már perek, ahol a gyerek vagy a másik szülő kéri a képek törlését. Soha ne feledjük, hogy a netre feltöltött kép olyan, mint a kiszórt konfetti. Ha meggondoljuk magunkat, nehéz lesz összeszedni minden egyes darabját.

 

Mit tesz egy tudatos szülő?

  1. Gondolkodik, mielőtt posztol: Tegye fel magának a kérdést – valóban szükséges megosztani ezt a képet? Mit szól hozzá a gyermeke 5-10 év múlva?
  2. Engedélyt kér: Ha a gyerek már elég nagy (azaz megérti, hogy miről van szó), vonja be a döntésbe. Ez nemcsak jogi szempontból korrekt, de a szülő – gyermek közötti bizalomépítés része is.
  3. Beállítja a láthatóságot: Használjon privát csoportokat, zárt profilokat, hogy ne legyen nyilvános az, amit csak a szűk családi körnek szánt.
  4. Nem oszt meg érzékeny információt: Kerülje a meztelen vagy intim képeket, betegségről, iskoláról, tartózkodási helyről szóló részleteket.
  5. Tiszteletben tartja gyermeke jövőjét: A gyermek nem a szülő digitális névjegye, hanem önálló ember, akinek jogai vannak – még ha ezek gyakran csak később nyernek valódi jelentőséget.

 

Szülőként természetes, hogy büszkék vagyunk a gyerekeinkre. A sharenting világa ebből kifolyólag tele van érzelmekkel, emlékekkel és jó szándékkal – de a jó szándék nem mentesíti minket a következmények alól. Ha szeretnénk valóban felelős szülők lenni a digitális korban, nem elég csak a jelen pillanatnak élni. Olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek a gyerekeink jövőjét is tiszteletben tartják. Ne feledjük el soha, hogy a digitális világban minden megosztás döntés – nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is. Ha tényleg szeretjük és tiszteljük a gyerekeinket, akkor ezt online is mutassuk meg: úgy, hogy vigyázunk rájuk – még akkor is, amikor nem is tudják, hogy épp rájuk figyelünk.