• 8200 Veszprém, Kórház utca 1.
    • +36 88 556-000
    • info@csfk.hu

Fellobbant az öröm gyertyájának lángja

Karácsonyra készül a világ, kórházunk is igyekszik ünnepváró hangulatot teremteni betegei és munkatársai számára. A kollégáink által szeretettel készített adventi koszorúnkon hétről hétre meggyújtunk egy újabb gyertyát és vendégeink, kórházlelkészeink karácsonyra hangoló gondolataival visszük tovább a hit, remény, öröm és szeretet üzenetét. A harmadik gyertyát, az öröm gyertyáját Valler Ilona ápolási igazgatónk, dr. Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora és Tamás Zoltán római katolikus kórházlelkészünk gyújtotta meg. A kis ünnepségen dolgozóink és betegeink is részt vettek, és jelen volt dr. Czinkotay Frigyes főigazgatónk és dr. Molnár-Gallatz Zsolt stratégiai igazgatónk is.

A gyertyagyújtáson Ady Endre Karácsonyi rege című versének részletével köszöntötte a megjelenteket Valler Ilona. Ápolás igazgatónk úgy fogalmazott: „Advent harmadik gyertyája az öröm fényét hozza közénk – azt az örömöt, amely akkor születik, amikor őszintén egymás felé fordulunk. A kórház falai között ez az öröm sokszor egészen apró formában jelenik meg: egy megnyugtató szóban, egy segítő kézben, egy pillanatban, amikor érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. Ezek a kicsi fények adják össze azt a nagy, közös világosságot, amelyben mindannyian kapaszkodót találunk – betegek, hozzátartozók és dolgozók egyaránt.”

Dr. Sebestyén József, kórházunk stratégiai partnere, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora ünnepre hangoló beszédében kiemelte, Advent üzenete nem csupán a vallásos emberhez szól, és nem kizárólag azokhoz, akik keresztényként határozzák meg magukat. Minden emberhez szól, aki valaha volt már beteg, aki aggódott, várt, reménykedett vagy erőt keresett egy nehéz helyzetben, függetlenül attól, hogy milyen hagyományból érkezik, vagy milyen néven nevezi meg Istent.

„A rózsaszín gyertya, az öröm gyertyája. Ez az öröm azonban nem felszínes, nem könnyed vagy pillanatnyi öröm, hanem olyan öröm, amely mélyből fakad, és akkor is tart, amikor az életünk terhei, feladataink, vagy éppen betegségek árnyéka alatt élünk” – mondta, hozzátéve, adventben nem csupán egy történelmi eseményre tekintünk vissza. Jézus Krisztus megszületése, több mint egy vallási mozzanat, karácsony misztériuma egyetemes esemény. „Ebben az egyetemes aktusban Isten nem távolról figyel, nem kívülről szemléli a teremtett világ történéseit, hanem belülről, emberi közelségben válik kísérőnkké. És ez a közelség különösen felértékelődik egy kórház falai között, ahol minden nap találkozunk emberi határainkkal, ugyanakkor emberi nagyságunkkal is.”

A rektor köszönetet mondott a kórház minden dolgozójának, akik szolgálatukkal nap, mint nap ennek az isteni közelségnek a jelei lehetnek a betegek felé. „Mert az emberi gyógyítás és ápolás – bár tudományon, szakértelmen és technológián alapul – mégis több, mint technikai tevékenység. A gyógyítás a teremtő szeretet folytatása a világban.”

Dr. Sebestyén József szólt az Érseki Főiskola és kórházunk közötti képzési együttműködéséről, melynek lényege, hogy olyan szakembereket képezzenek, akik nemcsak tudással, hanem emberséggel, lelki erővel és méltósággal fordulnak a beteg felé. Beszédét jókívánságokkal zárta: Kívánom, hogy az adventi fény tegye gazdagabbá mindannyiunk életét, és legyen ünneppé minden nap, amelyen a reményt újra és újra átadhatjuk egymásnak.

Ünnepségünkön Tamás Zoltán kórházlelkészünk Szent Pál apostol szavait idézte: Örüljetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örüljetek! A káplán arról beszélt, mindenkinek az életében vannak nehézségek, gondok, betegség, mégis meg kell látni azokat a kis dolgokat, amik előre visznek az életben. „Az adventi szent időszak különösképpen jó alkalom arra, hogy elcsendesedjünk, magunkba tekintsünk és nézzük meg azokat a dolgokat, amik hátráltatnak bennünket, és amelyek közelebb visznek bennünket a mindenható Istenhez.” Az atya áldott adventet és karácsonyi ünnepet kívánt mindenkinek.

Az öröm gyertyájának meggyújtásán a gyakorlatát kórházunkban töltő Padányi-s diák, Gurgut Tímea csodás énekhangja emelte az ünnep fényét.