A veszteségtől a vigasztalásig – hit, lélek és gyógyulás
Beszélgetés a halálról a húsvéti remény üzenetével – ezzel a mottóval rendezett kerekasztal beszélgetést kórházunk nagycsütörtökön. Célunk az volt, hogy a halál és a gyász témáját nyíltan, ugyanakkor reményteli megközelítésben mutassuk be az érdeklődők számára. Hangsúlyozni kívántuk, hogy a gyász feldolgozható folyamat, és a veszteség fájdalma után is van lehetőség a teljes, örömteli élet megélésére. A húsvéti időszak üzenetére építve adtunk megerősítést arra, hogy a haláltól való félelem oldható, és a hit, a lelki támogatás, valamint a szakmai segítség kapaszkodót nyújthat ebben az életszakaszban.
A Csillag-teremben tartott beszélgetést dr. Hornyák Lajos, Onkológiai Centrumunk osztályvezető főorvosa vezette. A találkozó elején a történelmi felekezetek képviselői mondták el gondolataikat az elmúlásról és a hit vigaszt nyújtó erejéről.
Isten szeretete erősebb a halálnál
Sipos-Kinde Zsófia református kórházlelkész a húsvét előtti beszélgetés aktualitásával kapcsolatban úgy fogalmazott, éppen a húsvét üzenete az, ami miatt egy mélyen hívő keresztyén ember hamarabb helyre tudja tenni a tragédiákat az életében. Mert megvan a reménysége arra, hogy bár a földi létben el kellett búcsúznia, az elveszített személy lénye nem ért véget. Ez a reménység pedig hatalmas erőt adhat.
Dr. Janka Ferenc veszprémi görögkatolikus parókus, főiskolai tanár Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm című versét idézte, s annak utolsó strófájára hívta fel a figyelmet: „Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott/Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm/S hogy te leszel a halál, köszönöm.” A költő egyik istenes versének záró gondolatához kapcsolódva hangsúlyozta, a vers utolsó sora azt a reményt fejezi ki, hogy nem a halálé az utolsó szó.
Weltler Gábor evangélikus lelkész szintén a hit erejéről beszélt. „A keresztyén hit nem menekülés a valóság elől, nem a valóság tagadása, keresztyén hit nem szépíti meg a halált, nem tagadja meg a gyászt és a fájdalmat.” A lelkész Luther tanítására emlékeztetett, aki azt vallotta, Isten jelenléte nagyon sokszor nem ott tapasztalható meg, ahol öröm van, Istennel nagyon sokszor a szenvedésben, a nehézségben, a fájdalomban, a mélységben, a kereszt-hordozásban lehet találkozni.
A lelkész a vigasztalás fontosságára is felhívta a figyelmet, melynek komoly közösségi dimenziója is van. „Isten nem csak a könyvekben van jelen, hanem akár egy testvér szavában is. A beszélgetés, valakinek a kísérése, már önmagában lehet gyógyító. A kimondott szó hordozhatja a kegyelmet.” A keresztyén ember nem azért remél, mert nem ismeri a halált, hanem mert ismeri azt, akinek a szeretete nagyobb és erősebb a halálnál – jelentette ki.
A gyász természetes érzelmi reakció veszteségeinkre
Kaposvári Zsuzska gyászfeldolgozás módszer specialista, művészet-terapeuta a Fájdalomtól a megbékélésig című előadásában a gyászról, mint a veszteségre adott normális és természetes érzelmi reakcióról beszélt. Bemutatta, mi indíthat el gyászreakciót, milyen megnyilvánulási formái vannak, mikor beszélünk feldolgozatlan gyászról és milyen támogató lehetőségek segítik a veszteség feldolgozását.
Ezek között hangsúlyozta a stresszoldást, az érzelmi igazságaink kifejezését és a külső segítség igénybevételét, majd előadása végén a gyászfeldolgozás eredményeit sorolta. Előadásában azt hangsúlyozta, a gyász feldolgozásához nagy segítséget nyújthat a hit, de nem szégyen, szakember segítségét kérni.
Közös gondolkodás a segítségnyújtás lehetőségeiről
A bevezető gondolatokat követő beszélgetésben számos téma került szóba. Dr. Horváth Kata, kórházunk palliatív egységének vezetője a palliatív ellátás jelentőségéről és a hospitációról beszélt, dr. Hornyák Lajos pedig a kórházak azon lehetőségeiről szólt, melyekkel az élete végéhez közeledőt és hozzátartozóit támogathatják. Szó esett az elhunytakkal kapcsolatos ügyintézésben történő segítségnyújtásról és a szakemberképzésről is.
A jelenlévők – köztük dr. Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora – egyetértettek abban, hogy az egészségügyi és szociális intézményekben is szükséges olyan munkatársak tevékenysége, akik támogatással és gyakorlati iránymutatással segíthetik a hozzátartozókat az élet e nehéz helyzetének megélésében. A beszélgetés résztvevői személyes tapasztalataikkal, javaslataikkal és segítő szándékuk kifejezésével járultak hozzá a közös gondolkodáshoz.
