A szent betegség – beszéljünk az epilepsziáról
Február 14. nem csak a szerelmesek napja, egy egészségügyi világnap is kapcsolódik hozzá, méghozzá az epilepszia világnapja. Ez alkalomból kórházunk Neurológiai és Stroke Osztály Epilepszia Centruma betegedukációs délutánt szervezett. De miért is fontos ennyire, hogy az emberek bővítsék tudásukat erről a betegségről? – kérdeztük dr. Szarvas Brigitta adjunktustól, a kórházunkban működő Közép-Dunántúli Regionális Epilepszia Centrum vezető orvosától.
„Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai betegség, az agyi érbetegségek után, nagyon sok felnőttet érint. Kevesen tudják, hogy 0-tól 100 éves korig bármikor előfordulhat és megjelenhet, és hogy nagyon szerteágazó formái és tünetei lehetnek. Azért fontos, hogy beszéljünk róla, mert a nagy klasszikus epilepsziás rohamon kívül más tünetek is jelezhetik azt, hogy az agyban van ilyen működészavar” – magyarázta a doktornő, kiemelve, ma már ez egy nagyon jól kezelhető betegség, és pont emiatt fontos, hogy eloszlassák a tévhiteket. Hozzátette, az epilepsziával küzdő betegek 75 százalékát teljesen tünetmentessé tudják tenni. Nagyon fontosnak tartják, hogy ezeknek a betegeknek növeljék a társadalmi esélyegyenlőségét.
A betegségnek van néhány nagyon jellemző tünete, amit a legtöbb ember ismer, ilyen például az eszméletvesztéssel járó görcsroham, de például idős korban gyakran nehezebb észrevenni az epilepsziát, mert akkor lehet, hogy a beteg csak egy kicsit „kikapcsol”, elréved, van egy „rövid filmszakadás”, amikor nem reagál a külvilágra, de éber, nem esik össze, nem rángatózik.
Dr. Szarvas Brigitta arról is szólt, hogy az epilepszia gyógyítása, kezelése terén az elmúlt 100 évben óriásit fejlődött az orvostudomány. „Nagyon sokat változtak a gyógyszeres lehetőségeink és a műtéti lehetőségek is. Vannak betegek, akiknek gyógyszeres kezelésre, vannak, akiknek műtéti kezelésre van szükségük, s így mind a családban, mind a társadalomban teljes életet tudnak élni.
Kórházunk az epilepszia gyógyításában, kezelésében élen jár, hiszen kiváló szakemberekkel, jó felszereltséggel és a szükséges technikai, infrastrukturális feltételekkel rendelkezik. „A Közép-dunántúli régió epilepszia ellátása nálunk valósul meg. A kivizsgálásban élen járunk, van már 24 órás holter EEG készülékünk, ami vidéken nem jellemző, inkább csak a klinikai központokban található meg. Emellett van alvásmegvonásos EEG-re is lehetőségünk, tehát igazából az EEG diagnosztika csaknem teljes tárháza rendelkezésre áll. A szükséges képalkotó diagnosztika is rendelkezésre áll, kórházunkban epilepszia protokoll szerinti koponya MR vizsgálatok végezhetőek” – sorolta a vizsgálati módszereket a doktornő. A kórházunkban működő Epilepszia Centrum ellátja a teljes Veszprém vármegyét, de a környző megyékből is látunk el betegeket.
A kezeléseket illetően nagyon fontos, hogy gyógyszeresen az összes rendelkezésre álló hatóanyagot, amit a nemzetközi és a hazai protokollok ajánlanak, fel tudják írni a betegeknek. Ha kell, akkor a NEAK által nem finanszíroztt, de a beteg számára szükséges gyógyszer finanszírozását egyedi méltányosság keretében kérelmezzük. „Napi kapcsolatban állunk a Pécsi Tudományegyetemmel, a Semmelweis Egyetemmel, így a műtéti kivizsgálás irányába tudjuk referálni a betegeket a klinikákra, vagyis meg tudjuk könnyíteni a betegutakat.”
Az adjunktus a világnap apropóján arra is felhívta a figyelmet, hogy laikusként mit kell tenni, ha epilepsziás rohamot éppen átélő beteget látunk. „A tapasztalat az, hogy a laikusok megijednek, „megbénulnak”, szemlélik a beteget, nem tudják mit tegyenek, esetenként inkább otthagyják az ilyen beteget az emberek. Pedig pont az a legfontosabb, hogy ne menjünk el mellőle, hanem hívjunk mentőt, és míg ők megérkeznek, ne engedjük, hogy megsérüljön, hogy valahonnan lezuhanjon, fejét beverje. Nem kell újraéleszteni, nem kell semmit a szájába tenni, tehát csak annyi, hogy ne fussanak el az emberek, ne fordítsanak hátat annak, aki esetleg közterületen epilepsziás rohamot kap, óvják a sérüléstől és hívjanak segítséget.”
