Minimalista reggelek, nyugodtabb iskolakezdés – Jutasi Mónika klinikai szakpszichológusunk tanácsai szülőknek
Bár a hőmérő higanyszála még néha 30 fok fölé kúszik, a strandok vize hívogatóan csillog, a gyermekek még lubickolnak a késői fekvés és a lusta reggelek örömében, a naptár már egyértelműen jelzi szeptember közeledtét és vele a tanév kezdetét. Sok családban az iskolai időszakra való átállás gondtalanul zajlik, mások számára viszont nagy stresszt jelent. Akár így, akár úgy éljük meg az iskolakezdést, a szakemberek azt javasolják, érdemes előre felkészülnie a családoknak a nagy szabadság utáni szabályozottabb életre. A stresszmentes iskolakezdéshez Jutasi Mónika, kórházunk klinikai szakpszichológusa adott hasznos tanácsokat.
Minden család másként éli meg a tanévkezdést
– Az iskolakezdés a különböző életkorban és élethelyzetben lévő gyermekeket különbözően érinti. A legnagyobb változást ott élik meg a családok, ahol az elsőszülött gyermek most lesz elsős. Előttük egy teljesen új világ nyílik meg, amire mindenképpen készülni kell szülőnek és gyermeknek egyaránt – kezdte a beszélgetést szakértőnk. Jutasi Mónika a második csoportba azokat a családokat sorolta, ahol iskolaváltás történik, például középiskolás lett a gyermek, vagy elköltözött a család. A harmadikba pedig azok a családok tartoznak, ahol a gyerek a jól megszokott, ismerős közegébe fog visszatérni.
– Ha nincs korábbi, iskolához fűződő probléma, akkor ez utóbbi csoportba tartozó gyerekek a megszokottak szerint járnak újra iskolába, úgyhogy náluk a legkisebb a készülődés és a szorongás. De az első két csoportban sok lesz az újdonság, és ott érdemes időben elkezdeni a készülődést – mondta.
Egy új világ – így készítsük fel a kis elsősöket
Azokban a családokban, ahol az elsőszülött gyermek most kezdi az iskola első osztályát, érdemes augusztus második felében már mindennapos szinten gondolni, beszélgetni, készülni a közelgő iskolára – tanácsolja szakpszichológusunk.
-A kis elsősök szorongása általában az ismeretlentől való szorongást jelenti. Nem tudják, hogy mi lesz ott, mi vár rájuk. Ideális esetben már voltak egyszer-kétszer a jövendő iskolájukban foglalkozásokon, programokon, nyílt napokon. Ha nem voltak, fontos, hogy előre bejárjuk az utat az iskolához, azzal a közlekedési eszközzel, amit a tanév során is használni fogunk. Járjuk körbe az épületet, nézzük meg, hogy hol lesz a bejárat, gyülekező, tanévnyitó. Tehát magával a helyszínnel és az odajutással is érdemes megismertetni a gyereket, mert szeptemberre ismerőssé tesszük a helyet és ez már csökkenteni fogja a benne lévő félelmet.
Jutasi Mónika azt is javasolta, hogy mondják el a szülők a kicsinek, hogy az iskolában már nem lesznek velük, de elkísérik a kapuig, vagy az osztályteremig, és meséljenek arról, hogy mi történik majd napközben.
-Az egész napon érdemes gondolatban végigmenni, és elmesélni legjobb tudásunk szerint, hogy a gyerekre mi fog várni az első napján. Ez is egy formája a készülésnek.
Új iskola, új közösség – a nagyobbak kihívásai
A szakember tapasztalatai szerint a nagyobb iskolások, például az általános iskolából középiskolába lépő mai tizenévesek már nem igénylik, hogy kísérjék el őket a szülők az iskolába és mutassák be előtte, hogy hova kell menni, hiszen ezt megteszik maguk. De érdemes erre biztatni a gyerekeket, hogy fedezzék fel maguknak legalább az új iskola helyét. Gyakori, hogy a felvételik kiderülése után a fiatalok rákeresnek egymásra, csoportokat létesítenek, és nagyon sokszor már a nyár folyamán összejönnek, bandáznak, ismerkednek egymással. Akik így bekapcsolódnak a leendő közösségbe, sokkal könnyebben indulnak majd szeptember 1-jén az iskolába.
-Akik szorongóbbak, bizonytalanabbak, inkább szemlélődő alkatok, nem olyan kezdeményezőek, ők nehezebben mennek első nap, mert úgy érzik, hogy nem ismernek senkit, nem tudják, hogy mibe csöppennek bele. Az, hogy a társasághoz való kapcsolódás megtörténjen, nagyon fontos. Ehhez be kell menni abba a közegbe, és nyitottan fordulni a többiek felé.
Amikor nincs változás, csak rossz emlékek
Vannak nagyobb gyerekek, akik nem váltanak iskolát, nem kell új dolgoktól tartaniuk, mégsem vágynak vissza az iskolába. Ez sokszor arra utal, hogy az előző tanévükben olyan problémás dolgok történtek, amelyek nem oldódtak meg – magyarázta pszichológusunk.
-Ők valahogy kibekkeltek, túléltek, túllettek dolgokon, és hála az égnek, valahogy bekövetkezett a tanév vége. De mivel nem oldódtak meg ezek a dolgok, ezért rettenetesen tartanak attól, hogyha most újra elkezdődik az iskola, megint lesz az a probléma. Nagyon fontos ilyen esetben, hogy beszéljünk a gyerekkel arról, hogy mitől tart, mit gondol. Hallgassuk meg figyelmesen, és mondjuk azt, hogy figyelj, bármi lesz, ki fogjuk találni, hogyan tudjuk ezt a dolgot megjavítani. És valóban, beszéljünk róla, dolgozzunk a probléma megoldásán, mert ha ezt látja a gyermek, neki sem lesz olyan félelmetes az újbóli iskolakezdés.
Szeptembertől régi/új napirend
A legtöbb családban, főleg, ha a szülők is szabadságon vannak, nyáron bizony elcsúszik a napirend. Hol kicsit, hol nagyon. A késő estig tartó játék, kirándulás után a délelőtt átalvása a vakáció idején megengedhető, de az elég nagy sokkot okoz, ha egyik napról a másikra kell visszatérni az iskolai napirendhez – figyelmeztetett Jutasi Mónika. Éppen ezért nagyon fontos a fokozatosság, vagyis jó, ha tíz nappal az iskola előtt a család elkezdi fölvenni azt a ritmust, ami az iskolába járáshoz szükséges, hogy a reggelek működjenek.
-Az a tapasztalatom, hogy nehéz azt mondani a gyereknek, hogy feküdj le korábban, mert nyáron hozzászokott, hogy később fekszik. Azzal tudjuk a dolgot inkább serkenteni, ha elkezdjük reggelente korábban és egyre korábban kelteni, akkor talán egy idő után este hamarabb elfárad, és igényelni fogja azt, hogy korábban le tudjon feküdni. Ez napi 10-15 perceket jelent, nem többet. De nagyon nagy szolgálatot teszünk magunknak és a gyereknek is azzal, ha a napi ritmust visszaállítjuk – hangsúlyozta. Kiemelte, az, hogy hogyan érezzük magunkat az iskolában, illetve a munkahelyen, nagyban múlik a kipihentségen.
Egy tuti tipp: minimalista reggelek
-A minimalista reggel azt jelenti, hogy azokat a dolgokat tervezzük be a reggelbe, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy útra készek legyünk. Ez a felkelés, felöltözés, tisztálkodás, egy kis reggeli ital, vagy egy egyszerű reggeli, és induljunk – magyarázta Jutasi Mónika, hangsúlyozva – ebbe a minimalista reggelbe a tévénézés, mesenézés, a kedvenc játékommal még nyolc forduló lejátszása nem fér bele. Ezeket a reggelekből ki kell venni.
Tapasztalatai szerint az óvodás gyerekekkel sokszor úgy megy a reggeli készülődés, hogy vagy a kisebbnek, vagy a nagyobbnak bekapcsolnak valami mesét, hadd nézze, addig, míg a másik gyereket készítik, vagy addig, amíg a szülő kávézik, tehát benne van a reggelekben valamiféle képernyőzés.
-Nekem az a határozott javaslatom, hogy ezt mindenképpen vegyük ki a reggelből. Reggel legyen kevés dolog, csak ami feltétlenül szükséges, hogyha elalszunk, megszorulunk, a minimálprogramot akkor is le tudjuk futtatni, és nyugodtan induljon a nap.
Klinikai szakpszichológusunk szerint, ha a reggelben nagyon sok fölösleges dolog van, például leckeírás, tornacipő-keresgélés, „nem tudom, melyik pólót vegyem fel program” és hasonlók, akkor nagyon bonyolulttá tud válni, akár egyetlen gyerek esetén is. Ha pedig népesebb a család, akkor igazi cirkusz fog kialakulni.
-Tehát amit lehet, este készítsük össze. Megbeszélhetjük, hogy mi legyen a reggeli és mit csomagoljon a szülő a gyerekének. Ezeket már futassuk le előző este, hogy reggelre a lehető legkevesebb kérdőjel maradjon, és tudjunk kényelmesen a készülődéssel foglalkozni, mert biztos, hogy nem akkor fogjuk megoldani az élet nagy kérdéseit.
Ébresszük fel időben a gyereket
Szakemberünk másik fontos tanácsa: a gyerekeket ne a készülődés előtti utolsó pillanatban ébresszük föl, hagyjunk neki időt az ébredésre.
-Nagyon rossz stratégia az utolsó percben ébresztés, mert „szegény gyerek hadd aludjon, szegénynek iskolába kell menni, éppen elég rossz a napja, hagyom aludni.” Ha reggel 6 óra az optimális ébresztő, akkor korábban el kell kezdeni ébresztgetni, mert be kell számolnunk a reggelekbe, hogy a fölébredési nyűgön átlendüljön, legyen negyed órája forgolódni az ágyban. Ha az utolsó pillanatig hagyjuk aludni, abból nagyon nyűgös, sok esetben veszekedős reggel lehet, hiszen nagyon gyorsan instant állapotba kell hozni a gyereket. Ha neki kell az a fölébredési, adaptálódási idő, akkor annyival hamarább ébresszük meg, hogy üzemi hőfokra tudjon kerülni, és ne egy zombit ültessünk be az autóba, vagy rángassunk végig az utcán, mert még félig alszik. Hagyjuk, hogy megérkezzen a reggelébe, mert mindannyiunknak könnyebb lesz.
Jutasi Mónika arra is felhívta a figyelmet, hogy szeptemberhez közeledve a képernyőidőt is érdemes fokozatosan szabályozni, keretek közé terelni napszakosan is, hiszen sok családban a nyári szünidőben a gyerek szinte korlátlanul használhatja az okoseszközöket.
Ha a szülő szorong
Nemcsak a gyermek szoronghat a tanévkezdéssel járó változásoktól, sok szülőnek is komoly stresszt jelent a hamarosan beköszönő szeptember. Kórházunk pszichológusait is sokszor ilyen problémával keresik fel – mondta a szakember, aki arra figyelmeztet, a szülői szorongás a gyermekben is hasonló érzéseket gerjeszthet.
-Nagyon fontos, hogy a szülők monitorozzák, hogy mennyire reális a szorongásuk. Van, amikor megvan a jogos alapja, de van, amikor irreális szorongást tesznek rá a gyerekükre saját korábbi iskolás tapasztalataik miatt, vagy vélt félelmek, bizonytalanságok miatt. És azt tudni kell, hogy bármiféle új helyzeten – mindegy, hogy iskola, elköltözés, vagy gyász -, a gyerek úgy fog keresztül menni, ahogy a szülő. Tehát, ha azt látja, hogy a szülő rá van feszülve, tiszta ideg, nem eszik, nem alszik, kiabál, türelmetlen, akkor a gyerek se tud úgy gondolni arra a dologra, hogy hú, de jó lesz.
Két szülő esetén érdemes felmérni, hogy ebből a szempontból melyikük a reálisabb, lazább, és ki a túlszorongó. Jó döntés a reggeleket, az iskolakezdési időszakot inkább annak a szülőnek a kezébe adni, aki nyugodtabban, egyszerűbben, praktikusabban tudja ezeket a dolgokat kezelni, így a gyerek is nyugodtabban tudja megélni a helyzetet. Egyszülős család esetén szakértőnk azt javasolta, ossza meg saját szorongásait olyan szülőtársakkal, akiknek ugyanilyen korú gyereke van.
-Beszéljék meg, ők hogy csinálják, mire készülnek, mire nem, és közben figyeljen arra, hogy a többiek is vajon ennyire feszültek ettől, vagy talán a saját szorongása egy picit túlzás. Aki gyereket nevel, sokszor nagyobb szorongást él meg, mint amekkorát a helyzet indokol. Tehát érdemes önmagunkat monitorozni, hogy nem estünk-e túlzásba ezen a téren.
Iskolába járni életkori feladat
Jutasi Mónika arra hívta fel a figyelmet, hogy egy iskolaérett korú gyerek számára az iskolába járás normális, átlagos elvárás. Minden 6-7 éves gyerek képes arra, hogy elmenjen az iskolába. Ez nem extra, erőn felüli dolog. Nagyon fontos, hogy ne sajnáljuk a gyereket, ne tekintsük hősnek azért, mert elment az iskolába. Neki ez az életkori feladata.
-És ha mi ezt egy normális, természetesen bekövetkező dologként értelmezzük és közvetítjük a gyereknek, hogy igen, anya, apa megy dolgozni, tesó megy az oviba, vagy nagytesó a gimibe, te meg mész a te iskoládba, és ez így jó és így van rendjén, akkor a gyerek is ezt fogják átvenni tőlünk.
Klinikai szakpszichológusunk szerint az iskolakezdésre való ráhangolódás nem azt jelenti, hogy az utolsó vakációs napokat is a tanulás jegyében kell tölteni. Elég, ha fokozatosan visszahozzuk a megszokott napirendet, beszélgetünk arról, ami a gyereket foglalkoztatja, előkészítjük a szükséges dolgokat, a mentális kapacitás és a figyelem egy részét már az iskolakezdésre fordítjuk. Így szeptember első napja nem egy hirtelen jött fordulat lesz, hanem egy ismerős ritmusba való visszatérés.
