Cukorbeteg lehet úgy is, hogy nem tud róla…
A diabétesz évekig észrevétlen maradhat, miközben már veszélyezteti a szív, az erek és a vesék egészségét. A cukorbetegség korai felismerése ezért jóval többet jelent egy emelkedett laborérték észlelésénél: lehetőséget ad a szövődmények kockázatának csökkentésére és az életmód időben történő megváltoztatására. A november 14-i diabétesz világnap apropóján dr. Havasi Anett belgyógyász, nefrológus, diabetológus és hipertonológus adjunktussal beszélgettünk, aki 1998 óta kórházunk orvosa. A szűrés mellett szóba kerültek a családi minták, a betegség elfogadásának nehézségei, valamint a Diabetes Világnap Veszprémben – Tudás, egészség, közösség elnevezésű szombati rendezvény is.
– Miért ennyire fontos, hogy a cukorbetegséget még a korai szakaszában felismerjük?
– Minél korábban fedezzük fel az eltérést, annál eredményesebben tudunk beavatkozni. Pre-diabéteszben, vagyis a cukorbetegséget megelőző állapotban bizonyos esetekben még a normális cukoranyagcsere is helyreállítható. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában számos olyan életmódbeli tényező játszik szerepet, amelyen lehet változtatni.
A korai diagnózis másik nagy jelentősége, hogy a cukorbetegséget nem szabad kizárólag vércukorproblémaként kezelnünk. Az egész szervezetet érintő betegségről beszélünk, amely fokozott szív- és érrendszeri kockázattal jár. Ha időben felismerjük, ezt a kockázatot is csökkenteni tudjuk. A célunk az, hogy minél több, jó életminőségben eltöltött évet nyerjünk a betegeknek.
– Milyen tünetekre figyeljünk? Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
– Az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség megjelenése különbözhet. Az 1-es típusnál – amely gyermekkorban is jelentkezhet – feltűnőbb tünetek, fogyás, kiszáradásos rosszullét és gyors állapotromlás is előfordulhat. A 2-es típus ezzel szemben sokszor alattomosan és tünetszegényen alakul ki.
Találkozunk olyan beteggel is, akinél a korábbi laboreredményeket visszanézve kiderül: már évekkel korábban is magasabb volt a vércukra, mégsem jutott el a kivizsgálásig. Amíg nincs panasz, sokan nem érzik sürgetőnek, hogy foglalkozzanak vele.
Figyelmeztető jel lehet a fokozott szomjúság, a gyakoribb vizeletürítés, különösen éjszaka, a lassabban gyógyuló sebek, vagy a visszatérő nemi szervi fertőzések. A fokozott kockázatú embereknél azonban nem szabad a tünetekre várni: szűréssel kell elébe mennünk a betegségnek.
– Kik tartoznak a fokozott kockázatú csoportba és mit jelent a kétlépcsős diabétesz szűrés?
– A kockázat megítélésében szerepe van többek között a túlsúlynak, az elhízásnak, a családi előzményeknek, az életmódnak és bizonyos társbetegségeknek, például a magas vérnyomásnak, valamint figyelembe kell venni a terhességi diabétesz korábbi fennállását is.
A Magyar Diabetes Társaság által is támogatott, finn mintán alapuló módszer első lépése egy egyszerű kérdőíves kockázatbecslés. A kérdések érintik az életmódot, a családi előzményeket, a testtömegindexet, a haskörfogatot és más kockázati tényezőket. Az összesített pontszám alapján az egészségügyi szakember eldönti, szükséges-e további vizsgálat, például szabályosan elvégzett vércukorterhelés.
Tehát nem az a leghatékonyabb módszer, hogy egy munkahelyen mindenkinél egyszer megmérjük ujjbegyből a vércukrot. A cél az, hogy megtaláljuk azokat, akiknek valóban szükségük van további kivizsgálásra.
– Hogy indul a folyamat? Rögtön diabetológushoz kell fordulni?
– Az első lépés lehet a háziorvos felkeresése, aki elindítja a szükséges vizsgálatokat. Nem kell mindenkinek azonnal diabetológiai szakrendelésen kezdenie.
A szűrés ugyanakkor más szakterületeknek is feladata. Egy szív- és érrendszeri betegséggel kezelt, elhízott embernél a kardiológusnak is gondolnia kell a szénhidrátanyagcsere vizsgálatára. Nefrológusként, a vesebetegség hátterét keresve ugyancsak figyelünk erre. Összetett szemléletre van szükség: a társbetegségek kapcsán is keresnünk kell a diabéteszt.
– Mit tehetünk a mindennapokban a kockázat csökkentéséért?
– Most elsősorban a 2-es típusú cukorbetegségről beszélünk, amelynek kialakulását életmóddal is befolyásolhatjuk. Az egyik legerősebb kockázati tényező az elhízás. A felszaporodó zsírszövet és a hozzá kapcsolódó folyamatok ronthatják az inzulin hatását.
Az étrenddel kapcsolatban sokszor az alapoknál kell kezdenünk: mi a szénhidrát, melyik ételben található, miért nem mindegy az elfogyasztott mennyiség és az élelmiszer összetétele. Van, aki például meglepődik azon, hogy gyümölcsöt sem lehet korlátlanul fogyasztani. Fontos a finomított szénhidrátok és a hozzáadott cukrok fogyasztásának mérséklése, a rostban gazdagabb élelmiszerek választása, a rendszeres mozgás és a testsúly rendezése.
Én azonban mindig úgy gondolok a betegoktatásra, hogy annak hatása túlmutat az adott emberen. Amikor egy negyvenes-ötvenes beteget tanítunk, azzal a gyermekeinek is segíthetünk: az a cél, hogy a következő generáció már egészségesebb mintákat lásson otthon.
– Vagyis a megelőzés a családi asztalnál kezdődik?
– Pontosan. Nem mindegy, milyen ételeket lát a gyermek, mit tekintünk természetesnek és hogyan beszélünk az étkezésről. Volt olyan világnapi rendezvényünk, amelyen kifejezetten a nagymamákhoz szóltunk. Az ő szokásaik az unokák életére is jelentős hatással lehetnek.
Külön figyelmet érdemelnek azok a nők is, akiknél terhességi cukorbetegséget állapítottak meg. A szülés után rendeződhet a cukoranyagcseréjük, később azonban fokozott kockázattal kell számolniuk. Ezért fontos az előírt szülés utáni vércukorterhelés ismételt elvégzése, az utánkövetés és a testsúly rendezésének támogatása.
– A diagnózist lelkileg is fel kell dolgozni. Mennyire jelenik meg a szégyenérzet, vagy a megbélyegzés a betegek életében?
– Nagyon változó, de maga a betegségtudat is komoly lelki terhet jelenthet. Előfordul, hogy valaki már két-három éve jár hozzám, beszéltünk a cukoranyagcsere-zavaráról, mégis úgy fogalmaz: ő nem cukorbeteg. Nehéz elfogadnia a diagnózist.
Van, aki azért nem szeretne a munkahelyén vércukrot mérni, mert nem akarja, hogy a kollégái lássák. Ez akkor is megtörténhet, ha a környezete egyébként nem viszonyulna hozzá elutasítóan. Mások viszont valóban tapasztalnak kedvezőtlen munkahelyi hozzáállást.
Fontos, hogy a munkakörülmények lehetővé tegyék a kezeléshez szükséges teendőket: a vércukormérést és az adott terápiához igazodó étkezést. A szalag mellett dolgozó betegektől például halljuk, hogy nehezen tudják megoldani a szükséges szüneteket.
– Hogyan segíthet jól a család, a baráti vagy a munkahelyi közösség?
– A cukorbetegek környezetében élők szemléletének is fejlődnie kell. Ha valaki figyel az étrendjére, ne azzal bíztassuk, hogy még egy szelet tortát igazán megengedhet magának. Támogassuk abban, amit az egészségéért tesz.
Az 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyermekeknél különösen jól látszik, mennyire szükséges az összefogás. Mindkét szülőnek, a nagyszülőknek és az iskolai környezetnek is tudnia kell, mire figyeljen. Sportolásnál ugyancsak fontos, hogy a közvetlen környezet tisztában legyen a betegséggel és azzal, hogyan segíthet rosszullét esetén. A tudás biztonságot ad a puszta ijedtség helyett.
– A szenzorok, az alkalmazások és a korszerű kezelések mennyit változtattak a diabétesszel élők lehetőségein?
– Nagyon sokat. A vércukor követésére és az adatok értékelésére ma összehasonlíthatatlanul több lehetőségünk van, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Az alkalmazásokban vezethető az étkezés, a mozgás és a vércukor, a kimutatások pedig segíthetnek megérteni az összefüggéseket. Ez az orvos–beteg találkozások minőségét is javítja.
A nyitottság nem életkor kérdése. Volt olyan hetvenöt éves betegem, aki maga kérte, hogy szenzort használhasson, miután hallott róla. Később együtt néztük az adatait és megbeszéltük, mi miért történt.
Bármennyit fejlődnek azonban a gyógyszerek és az eszközök, a beteg aktív részvételét nem tudják helyettesíteni. Továbbra is szükség van arra, hogy foglalkozzon az állapotával, utánajárjon a kérdéseinek és a mindennapokban is megvalósítsa a tanult életmódbeli változtatásokat.
– November 14-én, szombaton nagyszabású közös rendezvényre várják a diabétesz klubokat a Veszprémi Érseki Főiskolán. Mitől különleges ez a találkozó?
– A Vanderlich Egészségcentrum és az Alapítvány a Cukorbetegekért szervezésében, többek között Veszprém önkormányzata és a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület támogatásával megvalósuló rendezvény széles szakmai és betegközösségi együttműködésre épül. A Csolnoky Ferenc Kórház és az Egészségcentrum diabetológusai mellett háziorvos kolléga, valamint gyógytornászok és dietetikus, védőnő is részt vesz a világnap lebonyolításában. Az állami és a magánellátásban dolgozó szakemberek együtt dolgoznak a betegek edukációjáért.
Idén öt megyei diabétesz klub és két vendégklub találkozik. Délelőtt szakmai előadásokkal bővítjük az érdeklődők ismereteit, amelyeket a hagyományoknak megfelelően negyedórás közös torna színesít a Karsai Mozgásközpont gyógytornászaival. Dietetikai bemutatóval, kóstolóval és dietetikai teszttel is készül kórházunk dietetikusa, Henn Dóra. A helyszínen megismert ételek receptjeit a résztvevők haza is vihetik.
Ebéd után többféle feladatból álló, csoportos vetélkedő következik, majd díjkiosztó és kulturális meglepetésműsor zárja a napot.
– Mit adhat egy ilyen közösségi alkalom az orvosi kontroll mellett?
– A résztvevők a saját kérdéseiket tehetik fel és különböző nézőpontokból közelíthetnek a betegséghez. Nem tudhatjuk előre, hogy a betegség melyik vonatkozása kit, miért érint meg leginkább. Amikor például szemész szakember csatlakozott hozzánk, rengeteg kérdés érkezett a szemészeti szövődményekről. Másokat ugyanakkor a szív korai megbetegedésének elkerülése jobban motiválhat.
Ezeken az alkalmakon az ismeretek közelebb kerülhetnek a mindennapi élethez. Akkor tudunk igazán hatni az emberekre, ha ahhoz kapcsolódunk, ami őket foglalkoztatja.
Köszönjük dr. Havasi Anett doktornőnek az átfogó és érdekes beszélgetést!
A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak a november 14-én tartandó diabétesz világnapi rendezvényre!
Diabetes Világnap Veszprémben – Tudás, egészség, közösség
2026. november 14. 9:00 – 14:30
Veszprémi Érseki Főiskola, Veszprém, Jutasi út 18/2.
