Szoptatás világnapja
Augusztus első napja a szoptatás világnapja, augusztus első hete a szoptatás világhete. Ez a hét az összekapcsolódásról szól, arról a különleges, bensőséges kapcsolatról, amely sok édesanya és gyermeke között a szoptatással jön létre. Egy kapcsolatról, amely nem csak a táplálásról szól. Biztonságot, megnyugvást, közelséget és szeretetet ad.
De szól azokról is, akik szerettek volna szoptatni, mégis másképp alakult. Akik talán csak egyszer tehették meg, vagy éppen egyáltalán nem. Mert az anyaság és a szeretet sokféle formát ölthet, mindegyik érvényes, mindegyik értékes.
Ez a hét minden édesanyáé. Azé is, aki hosszú hónapokon, éveken át szoptatott, és azé is, aki csak egyetlen egy csepp anyatejet tudott adni gyermekének. Azé, aki küzdött, aki remélt, aki gyászolt, vagy aki új utat talált. Mindenkié, akinek a szívében megszületett a kapcsolódásra való vágy.
A szoptatás több, mint egy táplálás. Egy lehetséges út a testi, lelki közelségre, megnyugvásra. Egy ajándék, ha adott, és egy emlék, ha elmúlt. Egy olyan tapasztalat, amely egyszerre lehet, felemelő vagy időnként nehéz.
Ez a Világhét emlékeztet bennünket arra is, hogy a szoptatás nem mérhető kizárólag mennyiségben vagy időtartamban. Az édesanyák történetei, érzései, törekvései mind számítanak. Minden próbálkozás, minden erőfeszítés, minden közösen megélt pillanat értéket hordoz. Fontos, hogy mindenki hiteles, érthető információt kapjon, és olyan támogatást, amely az ő útját segíti. Ez nem csupán technikai segítség, hanem jelenlét, figyelem, megértés. Mert az út sokféle lehet, tele kérdésekkel, könnyekkel, örömmel, próbálkozásokkal, újrakezdéssel. A szakemberek szerepe nem csupán a tudás átadása, hanem a megértés, támogatás szavai is.
A koraszülött osztályon dolgozók, nap, mint nap tanúi annak a rendkívüli erőnek, amely a családokban él. Annak, hogy mekkora küzdelem rejlik akár egy milliliter anyatejben, és ott vannak a pillanatok, amikor az első cseppek üzenetté válnak a kisbabának. A nevetések, a könnyek, a megérkezések. Az első szoptatások, amelyek néha csak próbálkozások, mégis emlékezetesek. Amikor az édesanya ölel, vigasztal és szeret.
Erőt adó emlék, amikor a 26. hétre született babánál eljött a nagy nap, amikor először mellre tapadt, azaz csak szeretett volna, mert az édesanya annyira nevetett örömében, hogy a „rázkódás” miatt folyton kicsúszott a mell a kisbaba szájából. És ott volt az apró leányka, akit már születése után azonnal meg kellett műteni. Nem tudott aludni és enni. De amikor mellre emelte az anyukája először életében, meg tudott nyugodni. És a kis legényke, aki a várandósság 28. hetében érkezett meg közénk, és a szoptatások alatt pár percenként úgy nézett az édesanyjára, amiben benne volt minden szeretet, hála és remény. Ezek a pillanatok is sikertörténetek. Nem csak a hosszú, kizárólagos szoptatás számít. Az is, amikor egy anya jelen van, próbálkozik, kapcsolódik és szeret.
Ez a hét arról szól, hogy minden édesanya megérdemli az elismerést, a megbecsülést és az ölelést. Együtt vagyunk, egymást támogatva, elfogadva. Ez a valódi ünneplés.
Köszönjük minden édesanyának a kitartását, a szeretetét és azt a mérhetetlen gondoskodást, amelyet gyermekének ad. És köszönjük a szakembereknek is, akik tudásukkal, figyelmükkel, szeretettükkel kísérik a családokat nap, mint nap.
Írta: Bressel-Klein Annamária IBCLC laktációs szaktanácsadó
Újszülött (NIC) és Gyermek Intenzív Egység
Fotó: Vörös Andrea
(A cikkben szereplő képek szerzői jogok alatt állnak, felhasználásuk nem engedélyezett.)
