Értelmet adni a veszteségnek – Kollégáinknak a szervdonációról
A szervdonáció volt a témája a Tanulj a kollégáktól című előadás-sorozatunk április rendezvényének. A múlt évben útjára indított program keretében kollégáink tartanak előadásokat egy-egy témában, hogy orvosaink, szakdolgozóink újabb ismeretekkel gazdagodjanak a medicina egyes szakterületeiről. Az áprilisi eseményen egy vendégelőadót is köszönthettünk dr. Mihály Sándor személyében, két munkatársunk pedig a helyi gyakorlatokról, tapasztalatokról tartott tájékoztatót.
Mi a szervadományozás jelentősége és mi a jellemző a hazai aktivitásra; kórházunkban milyen szervdonációs gyakorlat működik; milyen szerepe van az intenzív terápiás ellátásnak a sikeres szervdonációban – ezekről a témákról halhattak tartalmas, minden részletre kiterjedő előadásokat a Tanulja a kollégáktól című sorozatunk legutóbbi rendezvényén résztvevő kollégák.
Egy donor – 31 többlet év a megmentett embernek
A program vendége volt dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) transzplantációs igazgatója, aki többek között a szervadományozás társadalmi hasznáról, a donorok és recipiensek számáról (az adott szervet megkapó személy), a szervdonációs aktivitás hazai jellemzőiről és az aktivitás erősítésének lehetőségeiről beszélt. Előadásában kitért a Veszprém vármegyei adatokra is.
A szervadományozások döntő többsége agyhalottból eltávolított szervekkel történik, és az egésznek az értékét úgy lehet legjobban kifejezni, hogy egy elhunyt donorból, átlagosan három donorszervet lehet eltávolítani, de akár hatot is – magyarázta az igazgató előadása elején. Mint mondta, egy elhunyt donor a szerveivel közel 31 többlet évet biztosít a megmentett recipienseknek, ha pedig 6 szervről beszélünk, akkor ez 60 év is lehet. Hozzátette, a donorellátás az intenzív osztályon egy napos többletmunkát igényel. „Ha ezeket az adatokat egybevetjük, azt mondhatjuk, nem nagyon van még egy olyan értékteremtő, olyan nagy értéket teremtő egészségügyi ellátási forma, ami egy nap alatt, akár 60 többlet évet eredményezne. Beszélhetünk életminőség javító veseátültetésről, hasnyálmirigy átültetésekről, de fontos hangsúlyozni, hogy a máj, szív, tüdő átültetések életmentő transzplantációk.”
Az agyhalálhoz vezető pusztító agykárosodás mindig tragikus, nem várt hirtelenséggel következik be, leggyakoribb oka az agyi érkatasztrófa: agyvérzés, agylágyulás. A traumás eredet, baleset csak az esetek 15 százalékában fordul elő az összes agyhalál megállapítás között. Magyarországon, az Európában legelterjedtebb, úgynevezett feltételezett beleegyezés elvét alkalmazzák az elhunytból történő szervadományozás engedélyezési eljárására, ami azt jelenti, hogyha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy halála esetén holttestéből szervet, szövetet távolítsanak el, akkor az elhunyt beleegyezését kell vélelmezni. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki tájékozódjon ezzel kapcsolatban. „Meg kell értenünk azt, hogy az agyhalál az agy működésének végérvényes és visszafordíthatatlan megszűnése. Még akkor is, ha ebben a folyamatban, az intenzív osztályos kezelés miatt, egy átmeneti és bizonytalan ideig, a keringés még fenntartható. Ilyenkor a légzőműködés már megszűnik, de ezt mesterséges lélegeztetéssel tudjuk pótolni. De amíg nem omlik össze a keringés – össze fog omlani, mert megállíthatatlanul lezajlik a halál folyamat –, addig a szervek működőképességét fenn tudjuk tartani az intenzív osztályon, és a működőképes szervekkel más emberek életét lehet megmenteni” – hangsúlyozta az igazgató.
Az előadásból kiderült ma hazánkban 1300 honfitársunk szerepel a transzplantációs várólistán, ők azok, akik valamilyen szervre várnak. 2025-ben 411 szervátültetésre volt lehetőség. Magyarországon hét transzplantációs centrum dolgozik és ötféle transzplantációs program van: vese, máj, szív, tüdő és hasnyálmirigy átültetési programok működnek.
Veszprémi donációs adatok
Dr. Mihály Sándor a nemzetközi és országos számok mellett a veszprémi adatokat is bemutatta, ennek kapcsán úgy fogalmazott, kórházunk az országos átlag fölött teljesít a szervadományozás szempontjából, de a donációs potenciál szempontjából még van lehetőség a fejlődésre. Mindez konkrétan azt jelenti, hogy a tavalyi évben hat donorjelentés, az idei esztendőben mostanáig pedig két donorjelentésünk volt. „A mi fókuszunk nem a megvalósult donáción, hanem a donorjelentésen van, hiszen számos okból meghiúsulhat a szervadományozás. A leglényegesebb a donorfelismerés, hogy elindul-e a folyamat, megtörténik-e a Szervkoordinációs Iroda értesítése.”
Kiemelte, az OVSz Transzplantációs Igazgatósága és kórházunk intenzív osztálya között hosszú évekre visszamenőleg nagyon jó az együttműködés, dr. Pauer Orsolya kórházi koordinátor látja el a központi kapcsolattartói feladatokat. „Rajta keresztül egy minőségbiztosítási programot is meg tudunk valósítani, amelynek pont az a célja, hogy hogyan tudjuk a betegutakat optimalizálni, hogy ne maradjon el a potenciális agyhalott donor felismerése és jelentése.”
A helyi szervadományozási gyakorlat
A szervdonáció helyi gyakorlatáról, az aktivitás mértékéről beszélt előadásában dr. Pauer Orsolya, aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvos, kórházi koordinátor. Ismertette a kórházi koordinátori feladatokat és bemutatta az Intenzív Terápiás Osztály szervdonációval kapcsolatos adatait. Eszerint 2020 óta mostanáig 35 agyhalott potenciális donort jelentettek, ebből 25 volt a megvalósult szerv- és szövetdonáció. Az előadó kitért az agyhalálhoz vezető okokra, az agyhalál megállapításának szigorúan meghatározott lépéseire, vizsgálataira, melyeket több eset bemutatásával is kiegészített.
Értelmet adni a veszteségnek
Értelmet adni a veszteségnek – ez volt a vezérgondolata a rendezvény harmadik előadásának, melyet Mázsa Anikó tartott. Intenzív Terápiás Osztályunk osztályvezető szakápolója kiemelte, az agyhalott donor gondozása nem a terápia feladása, hanem egy új cél vállalása, hiszen ilyenkor a gyógyítás célja megváltozik: már nem egy beteg felépüléséért, hanem egy másik életért küzdenek. Ebben a folyamatban a szakápolói szerep a csendes, de meghatározó jelenlét biztosítása.
Mint mondta, a donáció öt fő szakaszból áll – a potenciális donor felismerése, az agyhalál diagnosztika, a donor gondozás és stabilizálás, a kommunikáció a hozzátartozókkal, a szervkivétel előkészítése -, s minden lépésnél nagy felelősség hárul a szakápolókra. Ezek közül kiemelte a folyamatos neurológiai monitorozást, a keringés stabilitásának fenntartását, az aktív melegítést, a légzéstámogatást. Külön is szólt a hozzátartozókkal való kommunikációról, mely során kiemelt feladat, a halott méltóságának megőrzése és a tisztelet megadása az elhunyt és családja számára.
Feladataikat úgy összegezte, a szakápoló észlel, stabilizál, dokumentál, biztosítja a vizsgálati körülményeket és aktívan részt vesz a donációs menedzsmentben.
A döntés mindannyiunk személyes felelőssége
A munkatársainknak tartott előadás kapcsán dr. Mihály Sándor kiemelte, nagyon fontos az egészségügyben dolgozók példamutatása, hogy pontos információik legyenek a szervadományozásról, mert csak akkor tudnak hitelesen válaszolni az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Mert bár a szakemberek nagyon sokat beszélnek róla, a lakosság kevés ismerettel rendelkezik. Egy magyarországi reprezentatív felmérés azt igazolta, hogy a támogatói arány 80 százalékos, ami nagyon jó, európai szintű saját szervfelajánlási hajlandóság. Ugyanakkor az is kiderült a kutatásnál, hogy az emberek többsége nem gondolkodik erről.
„Nagyon fontos, hogy halljuk meg az üzenetet, hogy ezen mások életének megmentése múlhat, éppen ezért ez a döntés, mindannyiunk személyes felelőssége. Azt gondolom, hogy a kórházi dolgozók részéről ez a felelősség azzal a példamutatással kezdődik, hogy ők maguk is, mi mindannyian hozunk egy döntést, és amikor felmerül a kérdés, bármilyen aspektusa, akkor azzal kezdem, hogy tájékoztatást adok a jogszabályi környezetről, arról, hogy ezzel emberek életét lehet megmenteni” – fogalmazott dr. Mihály Sándor.
