Közös ima a betegekért
Február 11., a Betegek világnapja. 1992 óta él ez a világnap, II. János Pál pápa ekkor rendelte el, a Szűzanya Lourdes-ban történt megjelenése emlékére. Azóta ezen a napon a világ számos pontján az egyház kifejezi köszönetét és háláját azoknak, akik a betegekkel és szenvedőkkel foglalkoznak; felhívja a figyelmet a betegek és idősek iránti együttérzésre és gondoskodásra; erősíti a szolidaritást a betegekkel és lelki támogatást nyújt azoknak, akik betegségben szenvednek. Kórházunk lelkészei is megemlékeznek minden évben a Betegek világnapjáról. Idén közös imádságra és szentmisére hívták munkatársainkat, betegeinket, hozzátartozóikat és mindazokat, akik számára fontos üzenettel bír e jeles nap.
A Csillag-teremben tartott szentmisét Tamás Zoltán római katolikus kórházlelkészünk celebrálta. Szentbeszédében felidézte, a világnap alapjául szolgáló csodálatos történéseket. „1858-ban a franciaországi Lourdes-ban február 11-én megjelent a Szűz Anya egy szegény, tanulatlan leánynak Soubirous Bernadettnek. A leánynak elsőre nem hittek, de később rájöttek, hogy igazat beszél, mert olyan szavakat használt, amit ő saját magától nem tudhatott volna. Összesen 18 jelenés volt, amelyek július 16-ig tartottak. A szűzanya engesztelést és bűnbánatot kért.”
Az eseményt később XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte, 1908-tól a jelenések 50. évfordulója alkalmából X. Piusz pápa az ünneplést az egész Világegyház számára kiterjesztette, majd Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg: A világnap célja, hogy Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését – ismertette a káplán. „Az Egyház az imádság által is egy segítő jobbot nyújt, hogy megmutassa, senki sincs egyedül, mert az Isten a szentségek által mindenkiről gondoskodik.”
Zoltán atya arról is szólt szentbeszédében, hogy jellemzően ezen az alkalmon szolgáltatják ki a betegek kenetét, amelyről sok téves kép alakult ki. Mint mondta, nem kell tartani ettől a szentségtől. „Megerősítő hatása van, léleknek és testnek egyaránt hozhat gyógyulást. Számtalan példa van erre, olyanok, amelyek a papot is erősítik, hogy a szentségnek valójában van ereje.” A misén kórházlelkészünk is kiszolgáltatta a betegek kenetét a megjelent híveknek.
A szentmise után Sipos-Kinde Zsófia református kórházlelkész Márk evangéliumából idézett egy részletet (Mk 9, 14-29), majd arról szólt, egy kórházban különösképpen erőteljesen szól az igeszakasz. „A küzdelem útján, amikor elfáradunk, amikor nem találunk megoldást, ha hittel Jézushoz fordulunk, ő szabadulást ad nekünk a minket nyomasztó, és tehetetlenné tévő hatalomtól. Az Ő kezében helyére kerül mindaz, ami az életünket formálja. Imádkozzunk azért, hogy ezt a hitet adja meg nekünk végtelenül szerető, gondviselő Urunk, hogy az ő kezébe tudjuk tenni küzdelmünket!”
Weltler Gábor evangélikus lelkész igehirdetésében a Korinthusbeliekhez írt második levélből idézte Pál apostol erőtlenségét. Ennek kapcsán kiemelte „amikor betegek vagyunk – testben vagy lélekben – gyakran úgy érezzük: most már semmit sem tudok adni, semmit sem tudok tenni. De Isten éppen erőtlenségünkben munkálkodik. Ott formál alázatot. Ott tanít ráhagyatkozásra. Ott tapasztalhatjuk meg, hogy nem kell erősnek lennünk ahhoz, hogy az övéi legyünk.” Hozzátette, az Úr nem ígéri, hogy betegség nélkül, könnyen élhetünk, de azt ígéri, hogy az ő kegyelme elég – és ebben az „elég”-ben benne van az örök élet ígérete is.
A Betegek világnapján kórházlelkészeinkkel közösen imádkoztunk a betegekért, az orvosokért és ápolókért, és mindazokért, akik a betegségektől szenvedőknek nyújtanak segítséget.
